SZEGVÁRRÓL
SZEGVÁR A VIZEK FALVA
Szegvár
nagyközség Csongrád megyében, Szentestől délre, 10 km-re található. Lakóinak
száma jelenleg 4987 fő. A vizek falvának
is nevezik, mivel a Kurca folyó és a Kórógy-ér folyik keresztül rajta, a Tisza
pedig alig három kilométerre kanyarog a falutól. A gyönyörű Tisza holtág gazdag
növényvilággal és a hozzátartozó állatvilággal kiváló kirándulóhely és
horgászhely, csakúgy, mint a Kórógy tó, mely a falu közepét díszíti ligetes
partjával és a mellette lévő szabadidő parkkal. A Lándor tó a településtől
É-Ny-ra, a Tiszától néhány száz méterre található.
Ősrégi
lakott hely, már az újkőkorban (i.e.6-5.
évezred) is jelentős nagyságú telepet alkottak a hajdani Kontra tó partján élő
emberek. Ez, a Tiszai kultúrához tartozó népesség nagy mennyiségű vonaldíszes
kerámiát, és a híres „sarlós isten”
szobrát hagyta ránk, és még sok-sok egyéb leletet, melyek a szentesi Koszta József Múzeum raktárába
kerültek, majd jelentős részük a
szegvári Falumúzeumba, ahol jól szolgálják a helyi általános iskolai oktatást
és a közművelődést.
Az
újkőkortól kezdődően minden korban éltek emberek a Kurca-, Kórógy folyók által
határolt területen. Több évszázadon át a szarmaták, majd később az avarok is.
Magáról a településről a 13. századi
donatios diplomákban olvashatunk először „Szeg” (Zegh, Zeegh) néven. A 17.- 18.
században ragadt a szeghez a vár szó az
1506-ban Dóczy János királyi kamarás által a Kurca partjára épített
castellumról, és lett Szegvár a település neve.
1723-ban
Gróf Károlyi Sándor
kurucgenerális vásárolta meg az akkor már csak puszta területet.
Felvidéki birtokairól hozott telepesekkel újra benépesítette. A megerősödött
telepes falut 1727-ben (december 22-én) fogadta adózó községgé Csongrád
vármegye közgyűlése. Ez a település második születésnapja
Ettől
kezdve folyamatosan fejlődött, nőtt, alakult, erősödött a falu. Olyannyira,
hogy 1776-tól egészen 1883-ig Csongrád vármegye székhelye is volt. Az
1760-as években épült
vármegyeház ma is áll, szépen felújítva, üresen.
Jaksa János tanító által összegyűjtött helytörténeti és
néprajzi anyagból 1954 nyarán megnyílt a
Szegvári Falumúzeum, az országban másodikként, Csongrád megyében elsőként.
Az 1970-es évek elejére
kinőtte az épületet a falumúzeum anyaga. Új helyre kellett költöznie, mégpedig
a Károlyiak által ispánháznak használt, az utcai frontján hét robusztus
téglaoszloppal díszített, az 1740-es években épült nagy épületbe. Több éves
renoválás, átalakítás után 1973-ban
nyílt meg benne a Falumúzeum.
![](/files/images/2011_0715szegvari0001.jpg)
A Falumúzeum szomszédságában
áll az 1739-ben felszentelt barokk katolikus templom, melynek az egyik
érdekessége az, hogy több,mint tíz éven keresztül nem volt tornya. A Károlyiak
által felépített hajóhoz 1753-ban gr. Haller Istvánné építtetett tornyot.
Észak
felé haladva kijutunk a Kontra utcába, ahol több igen régi parasztházat
láthatunk. Van közöttük olyan, amelyik a 18. század második felében épülhetett.
A megyében alig van olyan település, ahol ennyi 18. századi népi építészeti
emlék lenne.
Ezen az utcán
kijutunk a népi ipari műemlék szélmalomhoz. A szélmalom 1865-ben épült,
jelenleg felújított állapotban turisták által is látogatható. A berendezése
teljesen ép, korabeli.
A
lakosság mezőgazdaságból, állattenyésztésből, fólia alatti zöldséghajtatásból
él. Különösen fejlett a termálvízzel fűtött üvegházakban és fóliaházakban folyó
zöldségtermesztés.
Szegvár
egy különös hangulatú település. Utcáin sétálgatva érezhető a nyolcezer éves
múlt jelenléte, a jelen emberének
vendégszeretete, gondossága.
Kovács Lajos István
főszerkesztő
|