Az ilyen településen a régi épületek bontásakor a törmeléket – többnyire vályog vagy égetetlen agyagtégla, kisebb részben égetett agyag és kő – nem hordták el, hanem elegyengették, s ennek a tetején építették fel az újat. Sok idő alatt a település lakószintje akár több tucat méterrel is kiemelkedhetett a környezetéből. (Wikipédia)

Miért híres ez a tűzkövesi tell? Mert itt folyt az Európa-hírű újkőkori régészeti lelőhely utolsó ásatása. Ezt a híressé vált ásatást Dr. Horváth Ferenc régész – jelenleg a Móra Ferenc Múzeum igazgató helyettese - végezte 6-8 egyetemi hallgatóval. A dombocska akkor elég kopasz volt. Pontosan a közepén egy 5x5 méteres gödröt kezdtek el ásni. Az első néhány ásónyom a humuszos talajban elég „gyorsan ment”, hamar megtalálták a szűz talajt, majd az első lakószintet, amit hamu, elszenesedett fadarabok, használati eszközök, edények maradványai jeleztek. Mindent pontosan lerajzoltak, fényképeztek, dokumentáltak. (Ezt onnan tudom, mert ott voltam szinte minden nap 1985 nyarán. Valamint a régészek az iskola úttörőszobájában laktak egészen december közepéig, tehát napi kapcsolatban voltam velük.)

A következő lakószinteket nagyon precíz munkával, finom spakli- és ecsetmozdulatokkal kutatták végig. Rengeteg lelet került elő. Az iskola felső tagozatos tanulói közül többel rendszeresen kijártunk segíteni, mi mostuk finom kefével ezeket a cserép- és egyéb tárgyakat. Több, mint harminc lakószintet tártak fel, öt méter mélyre jutottak.

A Szegvár- Tűzköves nevű régészeti lelőhely nagyon híres, még ma is tisztességes helyet foglal el a szakirodalomban, pedig annakidején csak a tized részét tárták fel. Mi minden lehet még a földben!

Kovács Lajos István