SZEGVÁRI FÜGGETLEN HAVILAP 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018
 

Letölthető kiadványok (pdf):

Aktuális számunk
SZEGVÁRRÓL
A Szevári Napló alapítása
Fő oldal
Szerkesztőség
Szegvári szélmalom
RÉGÉSZETI ÁSATÁSOK
A szegvári várról hitelesen
Mondák a településről
A TELL
"KASTÉLYTÖRTÉNET"
A MEGYEHÁZÁRÓL
A KÓRÓGY-PARTI ISKOLA
Nyugdíjas pedagógusok
A magyar nyelvről
a HONFOGLALÁS ELŐTT
ORBÁN BALÁZS
EMBEREK! Ébresztő !
AKIRŐL UTCÁT NEVEZTEK EL
Régi mzőgazdsági gépek
Össze ne tévessze !
Publikációim
Impresszum
Móta vagyunk a Kárpát-medncében?
Sikeres néprajzi TANULMÁNY
Mik is valójában a kunhalmok ?
150 éves a népoktatási törvény

150 éves az Eötvös- féle oktatási törvény

AZ 1868. évi XXXVIII. Törvénycikk 150 éves

 

2018-ban 150 éves az 1868. évi XXXVIII. Törvénycikk a népoktatásról, amelyet Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter (vkm) hozott létre.

Illik megemlékeznünk róla, hiszen a megjelenését követően gyökeres változás jött létre a magyarországi alapfokú oktatásban.

Előzetesként engedtessék meg, hogy felelevenítsem a törvénycikket megelőző időszak politikai körülményeit. Így feltétlenül beszélnünk kell az 1867-ben létrejött kiegyezésről, melynek törvényeit Deák Ferencnek köszönhetően az országgyűlés megszavazott.

Királlyá koronázták Ferenc Józsefet. Létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, mely két önálló államból állt (ezért beszélünk dualizmusról). Az uralkodó személye is közös, s közösen intézték a két állam - Auisztria és Magyarország - hadügyét, külügyét, pénzügyét. A többi „ügy” a magyar országgyűlésre tartozott, többé-kevésbé önálló döntésjoggal. Ezek közé tartozott a közoktatásügy is, mely előtt most megnyílt a fejlődés lehetősége.

Rá is fért a fejlődés, hiszen eddig csak a Mária Terézia által 1777-ben kiadott I. Ratio Educationis foglalkozott a népoktatással.

(Maga a Ratio Educationis a maga korában óriási jelentőséggel bírt, - hátrányai mellett- mivel a tanügyet egységesen és államilag szabályozta, tanügyigazgatási szervezetet alkotott, tankerületeket hozott létre. Szabályban rögzítette az iskolatípusokat, tantárgyakat, tananyagot, stb. stb.)

- Valamint a Magyarországon a néhány évtizeddel később 1806-ban létrehozott és Budán megjelent Ratio Educationis Publicae című tanügyi szabálykönyv. Ennek alapján folyt a magyarországi „királyi” iskolákban az oktatás. (Az I. Ratio Educationishoz képest nagy változást hozott: előírta a magyar nyelv használatának a lehetőségét a kötelező német nyelvvel szemben, kinyilvánította az ingyenes alsószintű oktatás szükségességét, rendelkezett a leánynevelésről, tanítóképzők állításáról és még lehetne sorolni pozitivumait.)

- Ugyancsak az elemi iskolákban folyó népoktatást szabályozta a helytartótanács 1845-ben kiadott rendelkezése „Magyarország elemi tanodáinak szabályai”címmel.

(Például: újjáalakította a kis-iskola szervezetét: alsó elemi iskola, felső elemi iskola, tanítónak csak az mehetett, aki tanítóképzőt végzett, 6-12 év között minden gyermek számára kötelező az alsó elemi iskola elvégzése, stb.)

- Az 1848. áprilisában megalakult vallás- és közoktatásügyi minisztérium miniszterévé Eötvös Józsefet nevezte ki a király. Az új minisztérium minisztere 1848. június 24-én terjesztette a népképviseleti országgyűlés elé javaslatát a népoktatás ügyének rendezéséről címmel. Az országgyűlés felsőháza 1848. augusztusában úgy határozott, hogy a törvényjavaslat tárgya nem időszerű, megvitatását békésebb időre kell halasztani.

 

- Ezt követően a kiegyezés után hivatalba lépő kormányban ismét Eötvös József került a vallás- és közoktatásügyi minisztérium élére. 1868. június 23-án már az országgyűlés „asztalára” is tette a mostmár második törvényjavaslatát a népoktatásról. Ez a törvényjavaslat még nem foglalta magába a közép- és felsőfokú oktatást, de magába foglalta azon intézkedéseket, melyek lehetővé tették, hogy hazánkban a népnevelés végre „az ország állapotához méltó állást foglaljon el.” (Eötvös József beszédéből, amit a törvényjavaslat benyújtásakor mondott.)

A képviselőház és a felsőház heves viták után szavazta meg Eötvös törvényjavaslatát. A király 1868. december 5-én írta alá, ekkor vált törvénnyé az 1868. XXXVIII. Törvénycikk a népoktatásról.

Az 1868. évi XXXVIII. Tc. (népiskolai törvény) főbb paragrafusai minden területét átfogták a közoktatásnak.

Néhányat kiemelve,

- Mindenki állíthat iskolákat: községek, egyházi felekezetek, magánosok.

- A népiskolák irányítása és felügyelete, bárki tartsa is fenn, az állam joga és kötelessége.

- Tanítóképzők felállítását rendelte el.

- Meghatározta a népiskolák típusait: elemi népiskola (hat osztály,) ismétlő iskola, polgári iskola, felsőbb népiskola.

- Meghatározta az elemi népiskola tantárgyait: vallástan, beszéd-és értelemgyakorlat, olvasás-írás, számtan-mértan, földrajz, történelem, polgári jogok ismerete, természetrajz-fizika, ének, rajz, testnevelés, gazdasági és kertészeti gyakorlatok.

- A népiskolában tandíjat kell fizetni, a szegényeknek elengedik. (1-50 korona)

- Az oktatás nyelve a tanulók anyanyelve.

- Pontosan előírta a tanítási időt, a felszerelést, az iskolaépületek milyenségét, a tantermek méretét, a kötelező berendezési tárgyakat.

- Községekben, városokban a lakosságból iskolaszéket kell választani az iskolák ügyeinek intézésére.

 

Most nézzük meg, hogyan fogadta egy település, nevezetesen Szegvár lakossága a törvénycikket?

Szegvár község előljárósága és a tanács először 1869. június 20-án foglalkozott a népiskolai törvénnyel. Erre a napra népgyűlést hívtak össze, amelyen Csongrád vármegye központi járásának szolgabírája Vidovich Antal elnökölt. A lakosságból 84 fő jelent meg. A megjelentek névsorában elől szerepel Erdélyi László kántor-tanító, Olasz Ferenc tanító, Vass Mátyás tanító, Körrey Ferenc plébános neve.

Természetesen teljes létszámmal jelen volt az elöljáróság és a képviselő-testület is.

„Elnöklő szolgabíró úr előadván – olvasható a jegyzőkönyvben – miként a népiskolai közoktatás tárgyában alkotott törvény által az alkotmánynak egy szép oldala tűnik föl, amennyiben ezen törvény által a tanítás kötelezettségei szabadság alapjává fektettetett. Ezen törvény által megszabott módon állíthatnak és fenntarthatnak a hazában népoktatási intézeteket hitfelekezetek, társulatok, egyesek, községek és az állam is. Ott, hol a hitfelekezetek nem tartanak fönn a törvény rendeleteinek megfelelő népiskolát, a község köteles népoktatási intézeteket felállítani. Ezek lévén közös tanintézetek a községi lakosok gyermekei részére, hitfelekezeti különbség nélkül..”

Ezt követően ismertette az iskolaszék fogalmát, tennivalót, majd elmondta, hogy a tanfelügyelő „nagyságos Vadász Manó úr.”

A népgyűlésen megválasztották a 14 tagú iskolaszéket, melyből 7 fő a község intelligenciájához tartozott: jegyző, uradalmi tiszt, plébános, tanító stb. a másik 7 fő pedig gazdálkodó és iparos.

Ugyanekkor felolvasta a szolgabíró a királyi tanfelügyelő levelét, melyben tájékoztatta a népgyűlést arról, hogy a községben lévő három elemi iskola közös községi iskola lesz.

Határozott hangon írt a következőkről:

„Szegvár községnek 5611 lakosa van. A tanyai lakosok vannak nagyobb számmal, tanyai iskolák nincsenek, sem pedig járó-kelő tanítókról nincs gondoskodva, ezentúl van egy külön telepítvény - újfalu – ott sem iskola, sem tanító nincs.”

Jól tájékozódott a tanfelügyelő, különösen a tanyai lakosság számarányát ítélte meg jól. A község elöljárósága addig nem igen foglalkozott a tanyán élő emberek sorsával, gondjával, bajával.

Az általam feltárt elöljárósági iratokban, tanácsülési jegyzőkönyvekben nem találkoztam a tanyai iskolák felállításával kapcsolatban sem igénnyel, sem javaslattal vagy határozattal egészen 1869-ig. Ezek szerint a szegváriak elmondhatják: nem falusi embernek köszönhetik, hogy az elöljáróság figyelme az egyik legégetőbb problémára irányítódott a kiegyezést követő években.

Egyéb ügyekkel foglalkozó iratokból viszont megtudtam, a tanyák között működött „egy-két írni olvasni tudó ember, akiket a nép ambulens és kontár-tanítónak nevez.” Nem volt tanítói képesítésük. Egy-egy központi helyen lévő tanyában gyűjtötték össze a gyermekeket és tanították nekik az abc-t, írást, számolást.

A faluhoz közelebb lévő tanyákból a jobb módúak gyerekei bejártak a „belső fiú és leányosztályba”, majd 1855-től a külső vegyes osztályba, mert ez az iskola a falu szélén működött.

A község újfalusi része gyorsan gyarapodott lélekszámban. Itt telepedtek le a legszegényebbek, mivel igen olcsón kaptak telket. .

Az itt élő gyermekek közül kevesen jártak iskolába, mert messzire volt hozzájuk mindkét iskola: a templom mögötti „belső fiú- és leányosztály, és a külső vegyes osztály” is. Bizony ide is kellett volna egy iskola, tanítóval együtt, jól látta a királyi tanfelügyelő.

Összegezésként bátran leírhatom, mivel a népgyűlés jegyzőkönyvében olvasható: a község lakossága – legalábbis is azok, akik részt vettek a népgyűlésen – örömmel, sőt lelkesedéssel fogadta a népiskolai törvényt. Szinte érezték, ez a törvény az érdekükben született Ezt az is mutatja, hogy a szolgabíró által megnyitott „adakozási ív”-en már ott a gyűlésen több, mint 100 frt gyűlt össze aláírásban és készpénzben az „oskola alapra”.

Ennek a törvénynek köszönheti a település: 1898-ban, amikor a község átadta az államnak az elemi iskoláit, már három iskolaépületben 9 tanteremben folyt a tanítás a faluban, és két újonnan épített tanyai iskolában.

Kovács Lajos István